Felelősek vagyunk egymásért

Az Ugocsai Esperesség lelkipásztori napját tartották május 5-én szombaton a túrterebesi ifjúsági házban.

A túrterebesi Nagyboldogasszony plébánia látta vendégül az ugocsai esperesség papjait, lelkipásztori munkatársait, és a lelkiségi közösségek képviselőit május 5-én szombaton. Az esperességi szintű lelkipásztori napon arra vállalkoztak, hogy a misszió gondolatkörét bontják ki helyi szinten, a benne rejlő lehetőségeket keresve közösségük életére.

Ilyés Csaba ugocsai esperes, helyi plébános bevezetőjében a napi evangélium gondolatától indult. Fülöp Jézushoz intézett kérését - „mutasd meg nekünk az Atyát" - állította a misszió középpontjába, amikor kijelentette: „Nekünk, elkötelezett keresztényeknek feladatunk, hogy megmutassuk Istent másoknak. Ahogy Fülöp, talán mi is úgy érezzük, régóta együtt vagyunk Jézussal, keresztények vagyunk, de még mindig nem ismerjük Őt igazán. Ha pedig nem ismerjük, nem tudjuk a világgal megismertetni. Pedig a Misszió Évében ez a feladatunk, elvinni Krisztust embertársainkhoz. Ezért kell, hogy elmélyüljünk a hitünkben, tudatosítva, miért szép, miért fontos nekünk, miért szeretnénk másoknak is felmutatni. Jézus az evangéliumban mondja, ha másért nem, a tetteiért higgyék el neki, hogy Ő az Atyában van, és az Atya Őbenne (Jn 14,11). Ha a tetteinket látják mások, ha életünkkel tanúságot tudunk tenni, az embertársainkban is hitet ébreszthet."

Előadásában, Ilyés Csaba a misszió fogalmát magyarázta, megvalósulásának módjait tárta fel - az evangélium terjesztésével, a hit továbbadásával -, majd a II. Vatikáni Zsinat misszióval foglalkozó AD Gentes kezdetű dekrétumából idézett: „A missziós tevékenység nem más, és nem is kevesebb, mint Isten tervének megnyilvánulása és megvalósulása a világban és ennek történelmében, melyben Isten a misszió révén nyilvánvalóan véghezviszi az üdvösség történetét. A misszió az igehirdetés és a szentségek által - melynek központja és csúcsa az Eucharisztia - jelenvalóvá teszi Krisztust, az üdvösség szerzőjét."  Előadása végén, Jézus missziós parancsaival (Mt 28,19-20) kapcsolatban emelte ki az igehirdetés, a tanítás fontosságát, valamint az ígéretet, miszerint Jézus velünk marad a világ végéig.

Ilyés Csaba szavait követően Ft. Frantz Felix ferences szerzetes, az avasfelsőfalui Krisztus Király egyházközség plébánosa mondta el gondolatait a misszió végzésének öröméről. Kifejtette, ahhoz, hogy misszióra induljunk, meghívásra van szükségünk. Ha pedig követjük ezt a meghívást, és Istennel indulunk el, nem kell félnünk az akadályoktól. Mózes példáját említette, aki hosszú útra indult, és számos nehézséggel küzdött meg, de Isten kísérte őt. Ezzel kapcsolatban elmondta, amikor missziós útra indul valaki, tudnia kell, hogy lesznek akadályai, de soha nem vesztheti szem elől célját.  A misszió a szentmise végével veszi kezdetét, amikor a hívek kilépnek a templomból, és továbbviszik életükben a szentmise hangulatát, viselkedésükkel felmutatják a keresztény értékeket. Életünk szentmiséje tehát akkor kell, hogy elkezdődjön, amikor kilépünk a templomból.

Az előadásokat követően a résztvevők kérdések alapján beszélgettek a missziós tevékenység mikéntjeiről, a célcsoportokról, a tanúságtevésről és a tanításról. Beszélgetésükben napjaink információgazdagságának veszélyeit említették, melyben szükség van a helyes és igaz eszmék felmutatására. Ezért kell - meglátásukban - „tanítani" a hitet is, amely soha nem lehet személyes ügy. Ahogy nem szabad magukra hagyni a hit nélkül élőket, úgy a hívő ember sem zárkózhat be. Felelősek vagyunk egymásért, családunkért, gyermekeinkért, a szűkebb és tágabb közösségünkért. Meg kell élnünk hitünket oly módon, hogy az sugárzó és vonzó legyen mások számára. Istenszeretetünkre való hagyatkozásunkkal kell, hogy ébresszük másokban is a vágyat a Jézussal való találkozásra.

Az ugocsai esperesség lelkipásztori napja folytatása volt az egyházmegyei találkozón megkezdett gondolatoknak, ezeket bontva tovább helyi szinten, a közösségek valóságában. A különböző esperességekben legközelebb ősszel tartanak lelkipásztori napokat.